Ferihegy hallatán sokan még mindig azonnal a repülőtérre gondolnak, pedig a XVIII. kerület ezen része önmagában is izgalmas történelemmel, sajátos városszerkezeti helyzettel és változatos társadalmi folyamattal rendelkezik. A helyieknek gyakran természetes, hogy így hívják a főváros szélén található területet, miközben a hivatalos elnevezés 2011 óta már Budapest Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér. A többségnek ez csak egy egyszerű névcsere, ugyanakkor a háttérben több száz évnyi történet húzódik meg, amely egészen a XVIII. századi bérgazdaság kialakításáig nyúlik vissza. A régmúlt tapasztalata és a mai modern légi ipar találkozik itt, ráadásul a városrész a repülőtér dominanciája miatt folyamatos gazdasági és társadalmi átalakulásokon megy keresztül.
Amikor a Ferihegy névről beszélünk, érdemes először tisztázni, hogy korábban Mayerffy (vagy Mayer) Ferenc kapcsán terjedt el, mégpedig a „Ferihegyi major” néven ismert területtel összefüggésben. A névben a „hegy” utótag, ahogy a kutatások is rámutattak, nem valós domborzati sajátosságra utal, hanem inkább szőlőterületek egykori elnevezésére. A XVIII. század második felében kezdődött a szóban forgó birtokok intenzív mezőgazdasági hasznosítása, amely az akkor még elég ritkán lakott, vidéki jelleget hordozó környezetben fejlődött igazán. A család és a bérlők tevékenysége később is nagy hatással volt a térségre, többek között a szőlőművelés és a mintagazdasági törekvések miatt. Érdekes egyébként megfigyelni, hogyan lesz egy gazdálkodási területről elnevezett régióból később a legforgalmasabb légi kapunk egyik jelképe, és ez a szimbolikus folyamat kiválóan mutatja a főváros folyamatos urbanizációját is.
A régi Ferihegy laza talajú földjei, a jelentős szőlőfajta-gyűjtemény és a környező puszták adottságai mind eltűnőben voltak a XX. század első felében, amikor a Közmunkatanács bevonásával úgy döntöttek, hogy a terület egy új, korszerű repülőtér létrehozására is alkalmas lehet. Az 1930-as és 1940-es években már komoly tervek készültek, amelyek nem csak egy polgári repülőtér, hanem a katonai szerepvállalás lehetőségét is magukban hordozták. A második világháború azonban jelentősen hátráltatta a fejlesztést, a készülő kifutópályák súlyosan megsérültek a harcok során, így a tényleges üzembe helyezés végül 1950 májusára tolódott. Ekkor hivatalosan is megnyitották a repülőtér kapuit, amelyet a köznyelv a mai napig Ferihegyként emleget, annak ellenére, hogy 2011-ben Liszt Ferenc nevét vette fel. Pszichológiai szempontból nem meglepő, hogy a tradíció erősebb a hivatalos átnevezésnél. Az emberek fejében a megszokott név sokkal tovább él, főleg, ha már évtizedek óta használják, és olyan érzelmi kötődés is társul hozzá, mint a repülés izgalma vagy a helyi lakosok személyes emlékei.
A térség társadalmi jellege szempontjából Ferihegy sajátos helyzetben van. A XVIII. kerület részeként formálisan Pestszentlőrinchez tartozik, de valójában a hatalmas légi kikötő vonzáskörzetének dominanciája alatt áll. Már a 2001-es népszámlálás is azt mutatta, hogy alig hét-hétszázan lakták ezt a városrészt, 2011-re is mindössze 807 fő körül alakult a népessége. Ennek egyik oka, hogy a repülőtér és a hozzá kapcsolódó létesítmények fizikailag is betöltik a helyet, vagyis valójában nem sok más funkció maradt a lakóépületek számára. Aki mégis itt él, jellemzően a reptérhez kötődő szolgáltatásokban dolgozik, vagy valamilyen módon részesül a repülőforgalom adta gazdasági lehetőségekből. Egy 2018-ban folytatott helyi felmérés arra mutatott rá, hogy a környéken élő emberek 62%-a dolgozik közvetlenül vagy közvetve a légikikötőhöz kapcsolódó állásokban. Ez elég magas arány, főleg, ha összevetjük más fővárosi kerületrészekkel, ahol a gazdasági szektorok sokkal diverzifikáltabbak.
A repülőtérnek óriási gazdasági jelentősége van, és ez túlmutat azon, hogy Magyarország első számú nemzetközi légi forgalmi csomópontjaként működik. Logisztikai központként is funkcionál, az áruszállítási területek – például a Cargo zóna – nagy mennyiségű import és export terméket kezel nap mint nap. Érdekes módon a XVIII. kerület ebből a gazdasági vérkeringésből inkább csak adóbevételek és egyfajta térségi márkaérték formájában profitál, hiszen a repülőtér „szigetszerűen” működik. Szociológiai kutatások kimutatták, hogy a kerület magja és Ferihegy nem alkot egy szervesen összefüggő szocioökonómiai egységet. A repülőtér mintegy elkülönült enklávéként áll, és a környékbeli települések (Vecsés, Üllő) is hasonlóan érzik ezt a helyzetet. A 2010-es években éppen ezért lépett be egy új városfejlesztési koncepció, az úgynevezett AirLED projekt, melynek célja az volt, hogy a légikikötő és vonzáskörzete szorosabban kapcsolódjon a regionális fejlesztésekhez, erősítve a helyi gazdaságot és a szolgáltatások integrációját. Egy 2020-as beszámoló szerint ugyan történt előrelépés, de még mindig van hová fejlődni, hiszen a reptér turisztikai szerepét – például szállodaépítéseket, konferenciaturizmust – inkább Vecsés használta ki a múltban, mintsem maga a XVIII. kerület.
A névvesztés vagy névmegosztás kérdése kulturálisan is sok diskurzust generált. A repülőtér mai elnevezése Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér, amellyel a magyar zenei élet egyik legnagyobb alakjának emléke előtt tisztelegnek. Ennek ellenére a közbeszédben erősen jelen van a Ferihegy név, amit egyfajta nosztalgikus kötődés övez. Egy 2019-es, budapesti lakosok körében végzett kérdőíves kutatás kimutatta, hogy a megkérdezettek 77%-a ma is „Ferihegy” néven hivatkozik a repülőtérre a hétköznapi beszédben. A régi megnevezés marketing-szempontból is érdekes, hiszen a nemzetközi turisták között általában Liszt Ferenc repülőtérként ismert, a magyarok nagy része viszont a hagyományok és beidegződések miatt továbbra is Ferihegyet mond. Ez a kettősség néha praktikus kihívást is szül, például ha egy külföldi vendég kérdezi a helyi ismerősét, hogy melyik repülőtérre érkezik, és a válasz Ferihegy, majd az illető nem érti, hogy ez vajon hivatalosan is ugyanaz a légi kikötő-e, ahová a jegye szól.
Az átalakuló városrész fejlesztésével kapcsolatban felmerül a kérdés: vajon mennyire lehet élhető környezet Ferihegy, amikor a légi forgalom zaja és a reptéri forgalom okozta közlekedési terhelés állandó? Kutatások szerint az itt élők komoly zaj- és légszennyezettségnek vannak kitéve, bár a repülőtér üzemeltetői és a kerületi önkormányzat is törekszik a zajcsökkentő technikák alkalmazására. A repülési utak optimalizálása, a modern repülőgépek halkabb hajtóművei és az éjszakai korlátozások mind segítik, hogy a lakók mindennapjait kevésbé zavarja a felszálló és leszálló gépek motorja. Ugyanakkor teljesen megszüntetni nyilván nem lehet, hiszen a repülőtér elsődleges feladata a zavartalan légiforgalom biztosítása. Egy 2022-es egészségügyi felmérésben a helyben élők 38%-a említette, hogy a zaj valamilyen formában már negatívan befolyásolta az alvását vagy a nyugalmát, de sokan hozzátették, hogy cserébe a reptér közelsége munkahelyet és infrastrukturális fejlesztéseket is hozott a környékre, így ambivalens módon viszonyulnak hozzá.
Ferihegy mindeközben a városrész jellegét is őrzi. Bár a reptéri épületek és a hozzájuk kapcsolódó forgalmi területek elfoglalják a földrajzi kiterjedés nagy részét, még fellelhető néhány kisebb lakónegyed, például az Igló utca környékén. Ha valaki arra jár, meglepődhet, hogy tényleg van egy nyugodtabb, családi házas övezet is ezen a területen, miközben a közeli kifutópálya elhelyezkedése egy pillanat alatt emlékeztet, hogy itt nem egy átlagos fővárosi környéken járunk. A helytörténeti források szerint régebben is megvolt ez a kettősség: egyszerre volt mezőgazdasági major, amely távol állt a belvárosi pörgéstől, és ugyanakkor a repülés hazai fellegváraként vált ismertté, főként a második világháború után. Ezek a kontrasztok ma is megfigyelhetők a környéken.
A városrész jövője sok szempontból függ a repülőtér fejlesztési terveitől és a kerület önkormányzatának elképzeléseitől. A gazdaság- és várostervezési szakemberek szerint, ha sikerül fokozni a kerület és a légikikötő együttműködését, akkor ennek Ferihegy lehet a legnagyobb nyertese. Ilyen irány a közvetlen gyorsforgalmi kapcsolat további javítása, a vasúti összeköttetés fejlesztése, vagy a reptéri régióban működő logisztikai és szállítmányozási cégek hatékonyabb integrálása a XVIII. kerületi közéletbe. Az önkormányzat szerette volna, hogy a turizmus is érdemben megjelenjen a városrészben, ne csak a közel eső Vecsésen. Egy 2019-es önkormányzati ülésen is előkerült, hogy a tranzitutasok számára Budapest nem csupán egy átutazási pont legyen, hanem akár a kerületen belüli szállásokon is megszálljanak, és megismerjék a kerület kulturális értékeit. Ez természetesen időbe telik, mivel a nemzetközi utazók többsége a belváros látványosságai miatt érkezik, de az agglomerációban és a repülőtér vonzáskörzetében is bővül a kereskedelmi szálláshelyek száma.
Meg kell említeni a ferihegyi repülőtér 1-es terminálját is, amelynek épülete 2012-ben bezárt a normál utasforgalom előtt, és azóta elsősorban rendezvényközpontként, alkalmanként különleges charter- és cargo-járatok átvételi pontjaként működik. Műemléki védelem alatt áll, ami bizonyítja, hogy kulturális, építészeti szempontból jelentős értékű. A repülőtér eredeti arculatának utolsó, ikonikus darabja, amely még az 1950-es évek hangulatát őrzi. Vannak, akik szerint érdemes lenne turisztikai célra még jobban kihasználni, hiszen egyfajta időutazást kínál, és segíti az emlékezést arra, milyen útvonalon haladt végig a magyar repülés az elmúlt évtizedekben.
Ferihegy tehát egyszerre múlt, jelen és jövő. A régi szőlőbirtokok helyét a modern légiközlekedés vette át, a kis lélekszámú lakónegyedek pedig egy egyedülállóan fontos funkcióval bíró, hatalmas repülőtér szomszédságában találták meg a helyüket. A helyi közösség egyszerre élvezi és elszenvedi ezt a helyzetet: munkalehetőségek, fejlesztések, infrastrukturális beruházások érkeznek a régióba, de a zaj, a forgalom és a levegőminőség romlása állandó terhet is jelent. Ha a repülőtér logisztikai szerepét és az ebből fakadó gazdasági előnyöket továbbra is sikerül összeegyeztetni a lakossági szempontokkal, akkor a terület még hosszú ideig fennmaradhat Budapest egyik jelképes kapujaként. Ha azonban a fejlesztések csak a repülőtér és a nagyvállalatok érdekeit szolgálják, a helyi értékekre és szükségletekre nem ügyelve, akkor Ferihegy elveszítheti azt a kettős karaktert, amely most még megkülönbözteti a metropolisz többi városrészétől.
Érdemes megjegyezni, hogy a turisztikai szakemberek szerint a reptéren áthaladó több millió utasnak még mindig csak kis része lép ki a légikikötő és a belváros közötti szakaszból, így a kerület és benne Ferihegy felé továbbra is nagy kihívás az „idecsábítás.” Ám ahogy a légi közlekedés fejlődik, és ahogy egyre többen keresik a kevésbé ismert, helyi jellegű élményeket, talán megnyílik az esély arra, hogy Ferihegy brandjét is erősítsék. Egy 2021-es turisztikai tanulmány szerint a modern utasok 34%-a már nemcsak a történelmi belvárost, hanem a repterek és külvárosok környezetét is felfedezi, mert szeretne többet megtudni a város egészéről. Ez a tendencia akár új lehetőséget kínálhat Ferihegynek, feltéve, hogy megfelelő kampányokkal és infrastrukturális támogatással sikerül élménnyé tenni a környéket.
Sokan mégis úgy tartják, hogy Ferihegyet nem lehet elválasztani a repülőtértől, hiszen az elmúlt évtizedekben összeforrt a neve a légi közlekedéssel. Az elnevezésben rejlő nosztalgia, a légiközlekedés fejlődése és a helyi gazdaság együtt formálja a hely identitását. Mégis, a háttérben továbbra is ott van egy kisvárosi életérzés, néhány utcányi lakóközösséggel, amely őrzi a múlt nyomait és a mindennapi kihívásaival együtt is próbál fennmaradni. Ez a kettősség adja Ferihegy különleges karakterét. Részben a főváros része, részben egy repülőtérrel összeépülő településszerű környezet, amelynek nagy része a magyar légiforgalomnak köszönheti létezését. Aki egyszer elmélyül ebben a történetben, talán már más szemmel tekint majd a fel- és leszálló gépekre, amikor Ferihegy felett áthúzva megérkeznek Budapestre, vagy elindulnak a világ felé. A városrész históriája végső soron arról szól, hogyan képes egy közösség és egy földterület alkalmazkodni a változásokhoz, miként tud a természeti adottságokból és a közlekedési újításokból előnyt kovácsolni, és hogyan maradhat meg a helyi identitás egy olyan modern környezetben, amely a globális repülési kultúra szolgálatában áll. Ez a folytonos egyensúlykeresés pedig a jövőben is izgalmas kérdés lesz, hiszen a repülés növekvő forgalma, a fenntarthatósági törekvések és a városi fejlődés új irányai mind hatással lehetnek Ferihegy mindennapjaira és a XVIII. kerület egészére. Lehet, hogy száz év múlva már másképp hívjuk a repülőteret, újabb technológiák veszik át a gépek helyét, de a Ferihegy név tovább fog élni azokban a történetekben, amelyek a lokalitás és a modernizáció feszültségeiről mesélnek. Ezért nem érdemes szem elől téveszteni, milyen örökséget hordoz a név, és hogyan alakul a következő évtizedekben, amikor a légikikötő és a környezetében élők igényei továbbra is egymást alakítják.
